Jönnek majd fekete,
vörös, sárga lovak,
örvendezzetek a
fehér csikónak!
Zsoltárt ficánkol a
Duna-Tisza között,
leendő lovasa
házamba költözött.
De sok deli mén
a pálya peremén.
Csupa finom formás!
Egyre fogam fenem én!
Húszat tettem tétre,
erre a sötétre.
Másik húszat helyre,
itt e helyre pejre.
Helyén van már mind itt!
S az indító indít.
Most galopp, majd vágta,
mert oldalba vágta
lovát a lovasa vasa a hasán,
most érnek a kanyarba
nyargalva???
De nézni ezt nem élvezet.
Nem látszik, hogy melyik vezet,
egy ember ordít nyersen:
csalás ez a verseny!
Verseny ez a csalás: ordítom fordítva,
s kezemben a "Turf"-ot fordítom ordítva.
Odanézek, s bennem háborog az ebéd
legelöl látni a legsilányabb gebét,
s én csak nézem, nézem elmerengőn:
így tehát elúszott mind a negyven pengőm!
Negyven kerek pengő,
ez hatalmas vagyon!
Üssenek agyon!
Puszták ezer bitang lova,
szélnél vadabb,és mind szabad,
mint habzó tengeren a hab.
Én veled vágtázom, tudod hogyan
túl a medvén és a jávorszarvason.
Én veled vágtázom télen és nyáron
ezen a gyönyörű tájon.
Én veled vágtázom, hol nincsen határ,
Veled vágtázom, amíg csak akarod.
„Lovam lába halkan csendben
Tipeg topog fű se rezzen,
Szépen lassan andalog
Táncol mint az angyalok…”